Azért nem írtam mostanában, mert egyszerűen élni sem volt kedvem. Eléggé összekuszálódtak a dolgok... már, ha eddig nem volt elég bonyodalmas az élet számomra. Na, de mitől is?
Kezdjük azzal, hogy összejöttem Harrivel... két teljes napot voltam vele... eleve nem is akartam ezt az egészet, vagyis akartam, csak nem ilyen gyorsasággal, és mivel nem is ismerem, így szakítottam vele. Nem volt egy leányálom. Rátettem még egy lappáttal az eddig is labilis állapotára... valami történt vele, valami rohamszerűséget kapott, aztán Rose kivitte a nagyteremből. Nem tudom mi történt, meg miért, de ez van. Azóta persze nem áll velem szóba, amit én nagyon sajnálok. Mert tényleg szeretnék a barátja lenni. Ez már sajnos jelenleg lehetetlennek tűnik.
Feltűnt, hogy a napokban sem Deant, sem Alexandert nem láttam. Meg is kérdeztem Stevent, hogy ez miért van. Kiderült, hogy Alexander börtönbe került, hogy miért, arra konkrét választ nem kaptam... pedig kíváncsi lennék rá. Viszont, hogy Dean hol van, azt ő sem tudja... őszintén szólva, ez eléggé aggaszt. De sajnos nem tudok mit tenni.
Ez eddig eléggé rossz, ugye?! Viszont a tegnap elég nagy fordulatot vett az életem... bementem Steven órájára és megtörtént a csoda, már ha annak lehet nevezni, hogy sikerült a varázslat:) Nem volt a legjobb... de majd talán egyszer, ha jobban akarom. Nem akartam bántani.:)
Jut eszembe, ma jelenésem van az igazgatóiba... előre félek... de ugye mindennek megvan a maga beláthatatlan következménye.
Most búcsúzom Kedves Naplóm!^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése